2. fejezet-Rejtélyek

2009.04.09. 21:37

Hárman voltak. Ott álltak a kastély előtt és úgy tűnt, beszélgetnek. Ez nem lehet igaz! Ilyen nincs! Ha minden álmom így vált volna valóra, már nem itt tartanék. A két férfi közül az egyik idegesnek tűnt, és mintha mérges lett volna a lányra.


- Az nem lehet, hogy még nem jött el! Jobban kellett volna figyelned rá!- üvöltött a lányra.
- Nem tehetek róla! Nem az én hibám, mondtam már, hogy nem mindig tudok a közelébe férkőzni! –mondta a lány elkeseredetten.


A másik férfi valószínűleg nem haragudhatott a lányra, mert ezt mondta:
- Jól van már Jared, hagyd békén. Te is tudod, hogy nem csak rajta múlik a dolog- mondta kedves, nyugtató hangon.

Az idősebb férfi, aki valószínűleg a vezetőjük volt, lecsillapodott és annyiban hagyta. Mind hárman nagyon különösen néztek ki. Az idősebb, akit Jarednek hívtak, hatalmas volt. Hosszú szőke haja a válláig ért. Nem is ez volt a furcsa, hanem hogy fekete szemei voltak. A másik srácnak már nem volt olyan mogorva tekintete. Sötét barna hajú, barna szemű fickó volt. Teljes nyugalomról és higgadtságról árulkodott a tekintete. Viszont mind hármójuk közül a lány kötötte le a figyelmem.

Derékig érő vörös, nem vörös, inkább tűzpiros hajzuhataga fátyolként hullott az arca köré, ezzel kiemelve annak hosszúkás vonásait. Kék szeme volt. Gyönyörűen tengerkék. A hosszú ruha, amit viselt, rátapadt testére, felfedve alacsony termetét. Eszméletlenül szép lány volt. Fiatalabbnak néztem a két férfinál. Úgy 20-21 évesnek tippeltem. A fiatalabb fiú közelebb ment hozzá, átölelte, és egy csókot nyomott a szája szélére.


-Vesta, drágám, ugye nem vetted a szívedre? Tudod milyen Jared…- magyarázkodott Vesta kedvese.
-Figyelj Jonathan! Nem kell mindig úgy kezelned, mint egy öt éves! Nem fogok mindig elkezdeni pityeregni, akárhányszor megsért, vagy úgy mond valamit, ahogy nem kéne. Nem vagyok már kislány-ezen szavak kíséretében kibontakozott Jonathan öleléséből.


Milyen szép neveik voltak. Főleg Vestának. Illett hozzá, úgy gondolom. Viszont volt itt még más is. Vajon kire értette azt a férfi, hogy miért nem intézte el, hogy eljöjjön? Elég érdekes egy banda volt. Nem tűntek gonosznak, de azért lehet, jobb lenne megtartani velük a három lépés távolságot. Szóval most inkább lelépek.

Megmozdultam és a talpam alatt megreccsent egy faág. A francba! Jellemző, még az ilyen helyzetekben sem tudok csendben maradni. Gyorsan visszafordultam feléjük. Bár most nem hallottam, hogy mit beszéltek, de gondolom azt, hogy valamelyikük ellenőrizze az erdőt. Amikor meglátta, hogy Jonathan elindul közvetlen felém, elkezdtem rohanni amilyen gyorsan csak bírtam. Istenem, ha ezt túlélem! Olyan gondolatok cikáztak a fejemben, hogy soha többé nem láthatom aput, nem fekhetek az ágyamban, nem vezethetek! Mert az tuti, ha megtudják, hogy őket figyeltem és kihallgattam a beszélgetésüket, nem hagynak életben. Nem vettem volna rá mérget, de talán már nem követtek. De azért nem kockáztattam meg, hogy hátranézzek.


Hirtelen egy alakot pillantottam meg a fák között. Megtorpantam. Most ezek bekerítettek engem, vagy mi a szösz? A félelem első hullámai háborgó tengerként csaptak át rajtam. Majd pár perccel később kilépett a fák mögül. A tekintetem rettegésről árulkodhatott, mert amikor megszólalt, a hangja bocsánatkérően csengett.


- Ne haragudj! Nem akartalak megijeszteni! Jól vagy?- érdeklődte sajnálkozva.
- Igen jól vagyok. Nem ijedtem meg! - bátornak akartam tűnni. És különben is. Ahogy rápillantottam az arcára, mintha csökkent volna bennem a félelem.
- Akkor jó. Jobb lenne, ha mennél, mert nem jó dolog ilyenkor egy lánynak az erdőben kószálnia. Főleg a te esetedben- felvonta a szemöldökét.
- Tessék? Hogy érted, hogy az én esetemben? Talán… ők még követnek?- kérdeztem zavartan, mert nem voltam benne biztos, hogy tudja, miről beszélek. Lehet hibbantnak tart.
De tudta.


- Nem követnek, de nem sokáig tudom távol tartani Jonathant. – már éppen közbe akartam vágni, amikor folytatta- Úgy is mindent megtudsz majd a maga idejében. Most pedig menj. Leszállt a köd. - nem voltam benne biztos, hogy ezt is odamondta a végére, mindenesetre eltűnt a szemem elől.


Eddig fel sem tűnt, de tényleg köd volt. Jobbnak láttam elmenni innen és többet vissza se jönni. Kifelé menet már gyorsabban szedtem a lépteimet. Nem tagadom, eléggé félelmetes egy helyzet volt. A kocsimhoz siettem, beültem és felpörgettem a motort. Beletapostam a gázba és irány haza. Közben ránéztem az órára, ami nyolcat mutatott. Ennyi ideig távol lettem volna? Remélem nem maradt el apa tárgyalása. Volt már rá példa.


Már az utcában voltam, amikor reményeim szertefoszlottak. A felhajtón megpillantottam a Fiatot és nagyot sóhajtottam. Na, még egy fejmosás. Régen volt már, épp itt az ideje. Kiszálltam majd az ajtóhoz léptem. Mély levegőt vettem és benyitottam. Levettem a kabátot és a konyhába mentem. Jól sejtettem, Ben épp pizzát sütött.


- Szia Winn! Hazakerültél?- kérdezte cinikusan
-Hello apu. Hát igen, amint látod. Te hogy-hogy itthon? Csak nem elmaradt a tárgyalás?- kérdeztem miközben belekukkantottam a sütőbe.
- De igen elmaradt. Már megint. Örülnék neki, ha nem variálnának annyit a japán ügyfelek. És annak is, ha legközelebb hagynál egy üzenetet, hogy hova mész és mikor jössz. Azt hittem valami bajod esett. – aggódó volt a hangja.


Apu egy cégnél dolgozott és már egy hete változtatják a japánokkal való tárgyalás időpontját. Részvényeket akartak vásárolni, ha jól tudom.


- Rendben van. Legközelebb majd szólok. De nem kellett volna aggódnod, nem történt semmi különös. - még szerencse, hogy jól tudtam hazudni, így nem tűnt fel neki, hogy ez így nem teljesen igaz. - És ne legyél morcos, nem szeretem. - kértem, és egy puszit nyomtam az arcára.
- Jól van. Éhes vagy? Mindjárt kész a pizza. - érdeklődött.
- Nem igazán, megálltam a Mc Donald’s-nál, de azért ezt nem hagyom ki. Csak előbb lezuhanyzom. - rámosolyogtam.
- Tényleg, merre voltál?- kiabált utánam, amikor már a lépcsőnél jártam.
- Csak elmentem a tóhoz. Szeretem azt a helyet.
- Igen tudom. Clarie is szerette-, ahogy kimondta anyu nevét, elcsuklott a hangja. Hát igen, leginkább anyura hasonlítottam…


Felmentem a szobámba. Bekapcsoltam a lejátszót, odapörgettem a There is című számhoz és ismétlésre állítottam. Beügettem a fürdőbe és megnyitottam a csapot. Most nem akartam elsietni a dolgot.

 Ahogy álltam a zuhany alatt, csukott szemeim előtt folyamatosan az a srác jelent meg. Nagyon jól nézett ki. Finoman szólva. Gyönyörű volt. Tudom, fiúkra nem szoktak ilyet mondani, de ő tényleg az volt. Fekete haja össze-vissza állt, ami azt illeti, elég kócos volt. Kék szemei még Vestáénál is szebbek voltak. Jól illett a haja színéhez. Olyan volt, mint az ég. Már csak a csillagok hiányoztak belőle. Kedves vonásai voltak de… még is volt valami… furcsa benne. Mintha nem ide tartozna. Mintha nem lenne evilági. Pff, nevetséges.

Kimásztam a zuhany alól, megtörölköztem és pizsamát húztam. A pizsama egy régi pólót és egy rövidnadrágot takart. Visszamentem a szobámba, lekapcsoltam a zenét és lementem.


- Talán még nem hűlt el nagyon. – szólt be Ben a nappaliból.
Vágtam egy szeletet és a biztonság kedvéért betettem a mikrohullámú sütőbe. Amikor úgy gondoltam, hogy már elég meleg kivettem, leültem az asztalhoz és belekóstoltam.
- Apu, ez igazán jó lett!- dicsértem meg. Tényleg finom volt.
- Örülök, hogy ízlik. - hallottam a hangján, hogy mosolyog.


Miután befejeztem elmosogattam, jó éjszakát kívántam Bennek és felmentem. Szerencsére másnap nem kellett felelésre vagy dolgozatra számítani, így csak elpakoltam pár füzetet meg könyvet a táskámba. Ledőltem az ágyra és elhatároztam, hogy átgondolom az erdőben történeteket, de elnyomott az álom. Ezen az éjjelen álomtalanul aludtam, még is, a lelkem úgy érezte, mintha figyelnének. Lehet nem is volt alaptalan.


Reggel világosságra ébredtem. Kipattantam az ágyból és kinyitottam az ablakot. Még csak nyolc óra volt. Nem kellett sietnem, mert kilencre mentem. Viszont kettőig ott ülhetek. De jó. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy Ben kocsija még itt áll. Meglepődtem, mert ilyen még nem fordult elő. Gyorsan lefutottam és bekopogtam hozzá.


- Apu! Fent vagy?- nem jött válasz, ezért benyitottam. – Apu! Ébresztő, elkésel!- kiabáltam, miközben párszor megrázogattam a vállát.
- Mi? Ki vagy? Elaludtam? Te jó Isten, hány óra? És te mit keresel még itthon?- kérdezte kétségbeesetten, majd berohant a fürdőbe.
-Nyolc óra, nyugi én nem aludtam el, mint egyesek. Kilencre megyek. Csinálok kávét. - ordítottam utána.
Megfőztem a kávét, letettem a konyhaasztalra, majd én is megittam az enyémet. Épp menni készültem, de apu kijött a szobából.


- Egy angyal vagy! Mi lenne velem nélküled? – ez inkább költői kérdés volt, de azért válaszoltam rá.
- Hát azt én sem tudom!- rávigyorogtam és felmentem az emeletre.

Bekapcsoltam a laptopot, és amíg betöltött összekaptam magam. Mikor végre használható lett, megnéztem a mailjeimet. Semmi érdekes nem volt, csak kéretlen levelek. Viszont az egyiken megakadt a szemem. A tárgy mezőben ez állt. „ Furcsa jelenségek a Michigan-tó körül” Megnyitottam, és találtam egy linket, ami a cikkhez vezetett. Elolvastam. Ez állt benne:


„Furcsa jelenségeket észleltek tegnap este 10 óra körül a Michigan-tó felől a közeli lakosok. Fénycsóvákról és hatalmas dörgésekről számoltak be, amelyek az erdő felől jöhettek. A kutatók értetlenül állnak az eset előtt.”


Elgondolkodtam volna a dolgon, de ha nem sietek, elkésem. Így összeszedelőzködtem és elindultam a suli felé. A kocsiban ülve elhatároztam, hogy mindenképp utána járok a dolognak. Bár ne tettem volna.


A bejáratnál Tomot pillantottam meg. Kiszálltam és odamentem hozzá.


- Szia Tom. Mi a helyzet?- kérdeztem kedvesen. Szükségem volt a segítségére.
- Hey, Winnie! Semmi különös. Hallottál arról az esetről, ami tegnap történt a tó körül?- Bingó. Tudtam, hogy ő már tud róla. Elindultunk a termünk felé.
- Igen, akartam is veled erről beszélni. Te mit gondolsz róla?- bementünk az osztályba és leültünk a helyünkre.
- Hát, az időjárásra nem hivatkozhatunk, mivel a meteorológusok nem észleltek vihart. Talán a sarki fény…- mondta elgondolkozva.
- De azt nem kísérik dörgések. - világítottam rá.
- Igen, igazad van. Akkor viszont fogalmam nincs. - mondta csalódottan.
- Aha, értem. Sajnos nekem sincs több ötletem. És, esetleg nem vagy rá kíváncsi, hogy mi is történhetett? – néztem fel rá.
- Winnie, miben töröd a buksid? – kérdezte érdeklődve.
- Hát, csak abban, hogy utánajárnék a dolognak. De egyedül nem lenne valami jó. - miközben ezeket mondtam igyekeztem kiskutya szemekkel nézni.
Bejött a némettanárunk és csendre intette az osztályt.
- Szünetben megbeszéljük. – ígérte.


Mrs. Hardway elkezdett beszélni. Lefoglaltam magam. Az óra a végéhez közeledett, amikor azon kaptam magam, hogy rajzolgatok. Egy kastély és egy fekete hajú fiú bámult vissza rám a füzetemből. Kicsengettek és Tommal kimentünk a folyosóra.


- Szóval azt szeretnéd, ha elkísérnélek? – tudakolta.
- Igen. – mondtam neki, és bíztam benne, hogy nem érti félre. Helyes srác volt, de nem az esetem. Bár, ha jobban belegondolok, eddig nem is volt esetem.
- Oké. És mit kapok cserébe? – nézett rám vigyorogva. Ha most arra gondol, akkor inkább ne jöjjön. Igaz, 18 leszek, de még sosem volt barátom.
- De bolond vagy Winnie! – elég mérgesen nézhettem rá. – Csak arra gondoltam, hogy cserébe megengeded, hogy megmutassam azt az autós játékot. Te most komolyan azt hitted…?- hahotázott, én pedig duzzogva néztem rá.
- Ne röhögj, nem vicces! Rendben van, mutasd majd meg. Akkor odajössz hozzánk mondjuk négy körül?
- Aha, az nekem is jó. Jaj, ne duzzogj már. Inkább menjünk, mert elkésünk.


Az órák nagy része eseménytelenül telt. Én végig azon törtem a fejem, amit tegnap láttam. Négy éve laktam itt, de még sosem fedeztem fel azt a kastélyt az erdőben. Viszont kizárt, hogy most építették, ahhoz túl ódivatúnak tűnt. És az a három-vagyis négy-ember. Ők is különösek voltak. És az, akivel az erdőben találkoztam, mit értett az alatt, hogy majd időben megtudom? Megannyi kérdés kavargott a fejemben. Azt hiszem ismét akaratom ellenére keveredtem bele valamibe, amibe nem kellett volna. Az utolsó órának is vége lett. Elköszöntem Tomtól és hazafelé indultam. Folyamatosan úgy éreztem, mintha figyelnének. Lehet paranoiás lettem? Talán csak beképzeltem, de mintha egy alakot pillantottam volna meg a fák között. Nem, az nem lehet. Biztos nincs ott senki. Igyekeztem meggyőzni magam, ha egyáltalán volt miről. Amikor hazaértem ettem pár falatot. Bementem a szobámba és elnyúltam az ágyon. Nem csináltam semmit, csak pihentem. Izgatott voltam. Vártam már, hogy meghalljam Tom kocsijának a dudáját. Körülbelül egy óra múlva megérkezett. Lementem, apunak írtam egy cetlit, hogy hova mentem, kivel és mikor jövök.
Beszálltam Tom mellé.


- Na, helló! Indulhatunk?- lelkes volt.
- Szia! Igen, mehetünk.


Tom egész úton fecsegett, bár nem nagyon figyeltem rá. A fejemben lejátszódó zűrzavar hangosabb volt nála. Nem telt bele sok idő és ugyan ott parkoltunk ahol én tegnap.
Aztán bevetettük magunkat a hatalmas erdőbe.


A bejegyzés trackback címe:

https://mist.blog.hu/api/trackback/id/tr61056633

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kismógesz 2009.04.12. 20:54:41

WOW!! It's very gooooooooooooooood!! :D:D hjajj ugye alálkozni fog a feketehajú sráccal? :D muszáj találkoznia vele... :P nah siess a folytatással ;P

Fairy Tale 2009.04.12. 22:11:40

Köszi :D persze xD Nyugi, perceken belül kész a harmadik fejezet :D

szuszooo 2009.04.13. 11:03:55

Nagyon tetszett :) hmm fekete haj kék szem..igazi fixaideál :P jó a story és a címe is tetszik.találó. és egyre kevesebb az ismétlés :) Azért kiváncsi lennék..sztem mindent csak álmodik, de akkor valszeg a sráccal nem fog megint ráakadni a kastélyra..hmm de majd meglássuk.

Fairy Tale 2009.04.13. 11:05:40

Igen igen, ideál, az tuti :P Igazából még teljesen én sem tudom, hogy mi lesz, csak nagyjából. De sok fejezet lesz még, az tuti biztos:P

szeszy 2009.04.13. 23:37:19

Szia, ez a fejezet teljesen más volt, mont az előző, most a nyelvhelyességre hívnám fel a figyelmed.: ezt a mosndatot, mondjuk nem értem furcsak a ragozás: "Ezen az éjjelen álomtalanul aludtam, még is, a lelkem úgy éreztem, mintha figyelnének."

Néha olyan részletességel írsz, hogy az már-már zavaró, viszont most hogy sűrűsödnek a dolgok, kicsit hézagos lettél. Pl: most a végén kocsival ment suliba, de haza meg, olyan, mintha gyalog menne??? Éss 2 kor van vége a sulinak, isi után 2 óra múlva találkoznak, viszont Tom kb 1 óra múlva ott van... (de ha a pihit is beleszámoljuk úgy meg van, de akkor máshogy fogalmaznék...)

Amúgy a történet nagyon jó és várom a folytatást, viszont remélem miután elolvastad a kommentjeimet, azután a többi fejezetet széen tagolnád, mert... hát úgy sokkal lelkesebben olvasható...

Jaaaa meg még valam a nyelvhelyességi hibák szándékosak vagy pusztán véletlen, mert én szeretem az ilyen "nyelvhelytelenül" való beszédet, mert egyedi, ... erre gondolok: álomtalan => álmatlanul vagy nálatok így használják??? egyébként lehet több hiba is van benne, de az izgalommal elterelted a figyelmemet vagy nem is volt benne olyan nagy hiba :D

pás

szeszy 2009.04.13. 23:40:04

@szeszy: nah jó nézd el helyesírási hibáimat, éjszaka van, és nincs lámpa felkapcsolva... sorry érte

egyébként egyszer azt írtad: kocsiba ölve...ülve helyett... javítsd majd ki XD (pont én mondom, hogy helyesírás, meg nyelvhelyesség lol)

puffancska^^ 2009.04.13. 23:58:01

szép szép... tovább izgulok:D a nyelvhelyesség még mindig segáz, még mindig nem könyv :D de hamarosan xD puszka;)

Fairy Tale 2009.04.14. 11:59:10

@szeszy: Annál a mondatnál az lehetett a gond, hoyg elírtam a betűket. Hiába, este volt már amikor gépeltem. De azt nem értem, mért lenne olyan mintha gyalog menne...autóban ülve is érezheti úgy az ember, hoyg figyelék...nah mindegy, nem tudok minden részletet teljes pontossággal kidolgozni, nézd el nekem.

szeszy 2009.04.14. 12:28:39

@Fairy Tale: Én csak gondoltam megemlítek néhány részletet, ami felett elsiklottál :P, denehogy megsértőj, ez csak építő jellegű hozzászólás. Annyi pozitív hozzászólást kapsz, kell valaki, aki felhívja a figyelmet néhány apró részletre, ami felett elsiklottál :P
Meg van úgy, hogy neked valami egyértelmű, de nekünk csak idővel derülnek ki a dolgok, vagy mivel neked egyértelmű elsoklasz felette, ez mindenkivel megesik, senki se tökéletes, de majd idővel... :P

Fairy Tale 2009.04.14. 12:39:24

Dehogy sértődöm meg :) Ha vége lesz, úgy is mindenkinek egyértelművé válik majd minden :)
süti beállítások módosítása